Felöltözni, a ruhákat kiválasztani, a maguk egymásutánjában felvenni, elrendezni, a magam aznapi hőfokára hevíteni volna nehezebb?

Vagy levetni azokat?

A vetkőzésnek is vannak szabályai? 

Ha az öltözködést tekintem a magasabbrendűnek e viszonylatban, tartozhat alá a vetkőzés, s így a „Vetkőzés szabályai”, futhatnak az „Öltözködés szabályai” cím alatt.

Így döntöttem, az én logikám itt a rendezőelv, innen indul az eszmefuttatás, s milyen jó volna, ha akadna, aki e témában velem együtt elmélyedne, vitába szállna velem, elősegítené további rétegek felszínre kerülését.

Tézisem tehát; magasabbrendű létezés az öltözködés, mégsem szabály nélkül való, esetleges a vetkőzés.

Először is; feljebbvalóságát a felöltözésnek az adja, hogy döntések sokasága előzi meg. Jóformán mindent eldöntő választások ezek. 

Állok meztelen. 

Még nem is a szekrény, csak a tükör előtt. Fogmosás. Más műfaj a tisztálkodás, automatizmusa nem igényel gondolkodást, így helyet, időt teremt, hogy a létem következő stációján gondolkozzam. Az öltözésen. Míg a fogmosás kétperces rítusa zajlik, felmérhetem, a mai meztelenségem mi takarja el, mi legyen a mai szerepem. S a szerephez a jelmez, arc-rajz, a hajam óhaja, a bőröm sóhaja, hang és zene, mind az öltözködéshez tartozó komplexitás részei. Elemeznem nem kell, mennyivel nagyobb felelősség, mint az, ami majd a vetkőzéssel jár.

Ám mindez korántsem jelenti, hogy a vetkőzésnek ne volnának meg a maga szabályai. 

Ki létezéséről nem tud, a törvényt nem ismeri, nem mentesíti.

Állok felöltözve.

Az aznapi szerepem, beteljesedett vagy sem, a hozzárendelt darabok aznapi rímjei, kínosak vagy dallamosak, csendesülve várakoznak a sorukra. 

Eljött a vetkőzés ideje.

Ki, mikor, miért vetkőzik le?

Megannyi lehetőség, mind másfajta vetkőzést igényel.

Munkahelyen vagy testedzés okán történő ruhacsere, orvosi rendelőben vizsgálat előtt, szeretőnél két óra meztelenség, próbafülkei ruhapróba, este, a hazaérkezés után a lefekvés, mind-mind lehet a vetkőzés oka.

Ki állítja hát, a felsorolás láttán, hogy mind, egyenként ne igényelne más és más szabályt?

Tegyünk hát próbát!

Ki vetkőzne, ahogyan este, lefekvés előtt, ha az orvos rendelőjében a paraván mögött készül rá, hogy egy idegen szem megvizsgálja? 

Mi történne, ha a munkahelyen a szerető, magáról elfelejtkezve vetkőzne le? Vagy megfordítva? Vetkőzne úgy a nőnek, a férfinak, ahogyan a munkahelyen teszi?

Méghogy a vetkőzés lenne a könnyebb, a szabálynélküli! 

A vetkőzés magát az öltözés mellé máris felküzdi.

Most, ahogy írok, itt fekszem ruhátlan, meztelen, ölemben a jegyzetem, ez az egyetlen öltözetem. A mai napon magamnak megengedem, hogy szabályok nélkül éljem az életem. Azok szögre akasztva a szoknyák, harisnyák, nadrágok, fehérneműk mellett gravitálódnak vagy, aki érteni akarja egyből: Lógnak. 

Öltözködés híján, a vetkőzés elmarad, lehetek ma is szabálytalan szabad.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s