Színtelen színesen

Fehér leszek, átlátszó, eltűnő, elmosódó szélek, nem láttátok, ki húzta arrébb ezt a széket? Ha látszom, vajon jobb az élet?  Ha csak nézem, mások, hogyan élnek, telhetnek úgy is az évek? Változnak a fehérek, színek nincsenek, új árnyalatú lettem teljesen, elvágja a papír a kezem, világosan metszi szét a bőrt, fájjon jobban, mint a szívem,…

Zárvány

Üdvözlöm hölgyem, Szelindek Eszter vagyok. Jó napot kívánok, még egyszer a nevét? Sze-lin-dek. Tudja, mint a kutya. És Eszter. Szelindek Eszter.  Kutya?? No, kit keres? Ön még nem mutatkozott be. Bár voltaképp nem önt keresem.  Ezt a számot tárcsázta. Akkor kit kereshet mást? Valerián Attilát, a szerkesztőt keresem, vele szeretnék beszélni.  Ez nem az ő…

A Kis Nő egy napja

Szalad a Kis Nő, szedi a lábait, szeretné nagyon elérni a villamost.  Vágya ebben a pillanatban nincsen más, semmi.  Hogy mi történik éppen most?  Eléri!  Teljesül a vágya, s mindjárt kerül a helyébe egy sor más dolog, amit aznapra magának szánna. Emberek keresztezik, gondolatok övezik útját, keresztezi az útjukat, az ő gondolatai is másokéit.  Zajlik…

Szombat reggel

Két percre keresztezed az életemet, csakis téged elvisellek. Mindenki mást kiiktatok, eltűnök, köddé válok, felszállott a pára,  nincs a képem körül keret, paszpartu vagy ráma,  csak a meztelen nő, akit magamnak kitaláltam, a tükör előtt állva. Fejvesztett alakok végtelen körforgása, könyvespolc, ruhatár, neked ki csinálta a fogsorodat mutogatása. Csodálatos teremtmény, különleges páva, a szomszédnőék Malvin…

Hiányos egészben

Tetszik nekem ez az ember. Használatba veszem.  Belepréselem magamat ebbe a világba, töltsed ki te az önbizalomhiányom. Kék luk van a farmeren, kiszakadt a térdemen, hétfőn, szerdán, pénteken csakis ezt viselem.  Kedden, csütörtökön, a maradék napokon hagyom, a hiány nyomot hagyjon az arcomon.  Tízévesen elveszett részletek, helyükön a semmi sem talált teret.  Részlet nélkül nézve…

Szerelem vagy nem

Hegyezem a ceruzát, elfeledett elsős tolltartóban talált relikviát. Írni tanult vele a fiam, dé betűket, céket, akadozva kanyarog az s, lefaragom a hegyezővel, ami hét éve a múltba veszett.  Kézbe veszem a fiam hétéves korát, az ujjaim között ölelem, nyomot hagy a grafit a kezemen.  Ha lehetne kérni, kérném, legyen egyszerűbb, ahogy magamtól távolodni engedem. …

Fiúk sora

Meghalni készültél, én szülni, fiúgyereket, helyet cserélni kért a sors két életet.  Apád halni nem, anyád szülni készült, helyet cserélni az embertelenség kényszerített.  Nagyapámnak, neked, a fiamnak az élet párhuzamos éveket nem engedetett. Lánynak az életedben nem szántál helyet, Péterből Judit a kórházban lettem, megtört sorminta, sakkozni, drótot blankolni szerinted velem nem lehetett. A hibámat…

„Hogy szerény legyek, nincs még ideje”

Elérkeztem ide is, a változás otthonos közegem. A nehéztől, a még nehezebb felé vezet a kezem. Magamnak írott párbeszéd, kérdések, válaszok, hogy mi lesz velem. Akit érdekel, jöhet velem. Kíváncsiskodó érdektelenek, akik csak néznek, nem értenek, mától Isten veletek! Mire számítasz, miért írsz, mire gyártod ezeket az általad „vasárnapinak” nevezett írásokat? A „vasárnapiak” ujjgyakorlat, a…

Teljes mondatokban

Kedvem támadt teljes mondatokban írni, lesz alany, állítmány, lehet, hogy a szórend is úgy alakul, hogy nem kell egyfolytában gondolkodni. Garanciát nem vállalok, a végére kiderül, tudok-e még teljes mondatokban írni. Tibor nevű ismerősöm mondta, ennek a nőnek a dolgait nem lehet csak úgy a vécén[1]olvasni, ehhez gondolkozni kell. Micsoda öröm, hát kiderül, mi a…

Utólag is

Öröklét óta hordozott, apáról fiúra, tovább és tovább adott, apám, amit hozott azt folytatta.  Megalázott nők sora, anyám sorsa, orrán reccsen, törik a hozzávágott tejszínes vajkrém doboza. Áll, hófehér hosszan az arcára csúful ragadt mézga, lassan szakadva, földet ér a küszöbön, sírva, gyorsan felmossa.  Gyerekszemem, húszévesen, ha ötven leszek kéthét múlva, elhúzom az üvegajtót a…