Csendes béke, csend és béke. Magában ezt próbálgatja, melyik volna találóbb erre a kertre, a délelőttre. Álldogál már egy ideje a kertkapu előtt. Nem azért odázta, hogy becsengessen, mert bizonytalan, hanem mert érkezésével, azzal, hogy a bentiek tudtára adja, ott van és bebocsátást kér, megbontaná a csendes békét. Vagy a csendet és békét. Úgy határoz, hogy addig, míg beengedést…
Lehet, hogy túl józan voltam eddig. Úgy határoztam hát, hogy inni fogok. Végtére is karácsony van, meg további ilyenkor tartandó ünnepek. Hanuka. Vonakodom kimondani, mert vannak szavak, amiknek a hangzása olyan, hogy idétlennek érzem. Gyerekként ilyen volt a Putnok. „Putnokon megdőlt a hidegrekord.” – mondták a rádióban és nem tudtam elképzelni, hogy létezhet, hogy egy…
Két-három útvonalat váltogattam; túl korán volt hozzá, hogy cifrázzam. A hajnal azoknak ajándékoz új ötleteket, akik jóban vannak vele, én pedig soha nem keltem volna útra ilyen fiatal órán, ha nincs kutyám. Öntudatlanul húztam zoknit, alsónadrágot, kereste előbb a sötétben tapogatózó kezem, utána a még félálomban szendergő lábaim az este ledobott nadrág szárát. Végtagjaim ébredéséről…
Egy kilenc hét három, egy, kettő, nulla és egy. Nyolc számjegy, meghatározza az életem. Színekben látom a számokat, a napokat, tarkák a szavak, színesztétikus vagyok, esztétikusnak nem olyan régen látom magamat. Hogy mi az igazság, eldőlt régen, derítik az elmúló napok, kiderítem én, míg világos lesz és látható, hogy miért lett minden úgy, ahogyan. Borongós…
„Anya, mi a gyermek neve?” Így kezdődött ez a fejezetem. Anya sosem lettem, Mamának születtem? S hova jutottam? Évtizede már, hogy levél értesít róla, hogy szerdán jön, jön, jön, a fogadó óra; csülök vacsora, Dipankrinnal veszem be, Előre megemésztem, nem is, inkább ezzel fekszem és álmomban előrevetítem, hogy egy tökéletesen normális, optimálisan abnormális tizennégy és…
„„Az isten bassza meg!” Még csak középsős, ül a szőnyegen, a kiskonyha előtt, a lábasokat rakosgatja nagy békésen. „Tudod te egyáltalán, mit jelent, amit mondtál?” – kérdezi megütközve az óvónő. Ő meg válaszol, úgy, mint aki még büszke is kicsit: „Igen, tudom. Azt jelenti, kifutott a tej.”” Ezt a régi történetet telefonon meséli, egy hosszú autóúton,…
„Elmehetnénk a hegyekbe, kirándulni.„ - a nő pár perccel korábban ébredt, az ágyból szól ki, mikor hallja, hogy a férfi megérkezett a reggeli kocogásból. Szeretett a férfival gyalogolni és úgy érezte, ez a nap tökéletes lehet, ha jól alakítják. Ha nem jön hirtelen valami más ötlet, ha egy és ugyanaz, amit erről a vasárnapról gondolnak. …
Az első sor közepe. Ide szól a jegyük. Nagy udvariasan, mosolyogva kászálódnak befele. Fenékkel vagy arccal előre kell ilyenkor araszolni? Sose emlékszik jól, hát inkább arccal a már helyet foglalók felé halad, így a mögöttük ülők közül mindenki láthatja, kik azok a jól öltözött kultúrakedvelők, akik az első sor 14, 15-ös székén foglalnak ma helyet.…
Tizenkéttojásos gofrikülönlegesség. Ez állt a celofánon. Hat csomaggal dobált be a kosarába.Fogalma sem volt róla, mit kedvelhet ezen a szivacsos vacakon bárki. Az alakján kívül semmi nem emlékeztett gofrira, főleg ízre és állagra nem. A nagyapja mégis ezt szerette. Amikor ment hozzá, mindig vinnie kellett. Gyakorta egyenesen ezzel hívta fel. „Felszaladnál? Vegyél, kérlek a gofriból hat csomaggal!…
Zsemleszín kutya bukdácsol utána, szélhordta papírzacskó tacskó. Porcica, férfi a polc alatt, régről ottragadva. Sütimorzsa az asztalra szóródva, rátapad a meztelen alkarra, a szombati rakott krumpli kis darabja. Piszok a képernyőn, a gondolatot eltakaró, zavaró tényező, a visszavont mondatrész után ottmaradt pontosvessző. Nem lukas, meleg harisnya, hideg, téli nap a fiók alján megbújva, combfix a…
karpatijudit.com 