„Maga nem elég, hogy lusta, de pusztítóan buta is. Ha mindehhez szépség és kellem párosulna, valami alapvető jóízlés, az enyhítene a károkon. Így, hogy már magára nézni is kellemetlen, haragudjon, ha akar, de kezdhetné az egészet elölről, úgy, ahogy van. Vissza a kiscsoportba, Pille csoport, Anikó nénistől! Ne mondja, hogy „ne haragudjak, de mit képzelek”,…
Ez volt a legkéjesebb élvezet. Ez a szerdai kávés minyon, amit a munkából jövet, minden körülmények közt megvett. Lehetett bármilyen rossz az a nap. Pocskondiázhatta őt a kolléganője azon az észrevétlen módon, amire csak a lépcsőházban eszmél rá, amikor már késő a revans vagy beszélhetett végtelen butaságokat az értekezleten zavarában, amiket aztán este az ágyban…
„A süvegcukor úgy készül, hogy az aprószeműre főzött töltőanyagot süveg alakú bádogformákba öntve, néhány óra hosszáig nyugodtan állani hagyják; ezalatt a kristályok egymással összenőnek, tehát a töltőanyag összekeményszik. A megdermedt tömeg sziruptartalmát a süvegforma csúcsán lévő nyíláson át centrifugálással távolítják el; a fedésre tiszta cukor tömény, hideg oldatát (likker) használják, mely a szirupot a süveg testéből teljesen kiszorítja. A…
Bogáncsok, mindenhol. A kis frottír rövidnadrágon, az atlétatrikón. Akaszkodnak és nem engednek ezek a szúrósak. A legrosszabb, hogy telis tele a haja. Kiszedné, de az csak húzza, tépi, fájja. Ha egytől mégis sikerül megszabadulni, jön vele egy jókora tincs is; nézi, ahogy a markában tartja. Elsírja magát. A kitépett haj kínja indítja el, de igaziból…
Míg élt, nem néztem rá. Harmincöt évig fordítottam félre a fejem, hogy ne lássam, ami fájt neki és fájt tőle, nekem. „Schachter László, az apám, hazaszökött munkaszolgálatból, hogy megnézzen. Megnézze kéthónapos fiát. A házfelügyelő feljelentette. Azóta félárva vagyok. Voltam ez is, az is. Sok mindent megértettem, több volt, amit nem. Azt hiszem, ez már így…
Zárul az ajtó. A kulcsot a táska zsebébe dobja. A lift helyett a lépcsőt használja. Két forduló és máris a garázsban van. Üres minden, magányát örömmel nyugtázza. Korai volt; feltűnik valaki, felé tart. Felismeri. A szomszédja. Köszönnek, sietősen lép az autója felé, beszállna, ám előtte egy másodperc töredékére megáll. Lassú, reggeli, álmos képzetek hullámzanak felé,…
P.J. emlékére Ül az irodájában. Íróasztala háttal az ablaknak, lehúzva félig a redőny, szinte csak a körvonalai látszanak, amint a két fiatal nő a nyitott ajtó előtt elhalad. Elsietnek, beköszönnek és már mennek is, túlságosan sietősen. Suttogás, visszatartott, majd kirobbanó nevetés. Ezt megúszták, kiszökhetnek kicsit, nem állította meg őket. Mint a csitrik, az iskoláslányok, olyanok.…
Leülök dolgozni. Csak előtte gyorsan elrakom a vágódeszkát a konyhapultról. Lesöpröm róla a kiflimorzsát. El is mosom, van rajta egy kis vajfolt. (Szalámit is rakhatok bele, ha van, azt mondta. Megeszi majd? Hátha ma igen.) Eltörlöm. A helyére teszem. A pultot is letisztítom; rásüt a nap, maradt rajta pár apró morzsa. A konyharuha megszolgálta, hogy…
Belépek a lakásba és ahogy vagyok - cipőben, kabátban, táskával a vállamon - rohanok sorban a villanykapcsolókhoz, az állólámpához, a kislámpához, az ablakhoz, hogy eligazítsam a függönyöket. Muszáj, mert rossz fény teríti be a szobát. Hogyan lehetséges, hogy vannak, akik nem hallják a fények hangját és olyan ricsajt csapnak az összevissza felkapcsolt lámpákkal, hogy belefájdul…
Szerda reggel 5.15-kor kelek, ébresztő nélkül, pizsama nélkül. Vécépapír nélkül. Pisilés közben állapítom meg, hogy üresen árválkodik a vécépapírtató. Ücsörgök hát, dolgom végeztével is, hosszú perceken át. Különféle dilemmák versengenek, hogy egyikük élre törjön és a kialakult sorrend eligazítson, hogyan tovább. Ha van itthon vécépapír, csak a vécében fogyott el, akkor megkísérelhetném, hogy felállok és…
karpatijudit.com 