Elegáns színű szám; zöld és bordó a negyvenkilenc

Egy kilenc hét három, egy, kettő, nulla és egy.  Nyolc számjegy, meghatározza az életem. Színekben látom a számokat, a napokat, tarkák a szavak, színesztétikus vagyok, esztétikusnak nem olyan régen  látom magamat. Hogy mi az igazság, eldőlt régen, derítik az elmúló napok,  kiderítem én, míg világos lesz és látható, hogy miért lett minden úgy, ahogyan. Borongós…

Hírdetés

Fogadóóra

„Anya, mi a gyermek neve?”  Így kezdődött ez a fejezetem.  Anya sosem lettem,  Mamának születtem? S hova jutottam?  Évtizede már, hogy levél értesít róla, hogy szerdán jön, jön, jön, a fogadó óra;  csülök vacsora, Dipankrinnal veszem be,  Előre megemésztem, nem is, inkább ezzel fekszem  és álmomban előrevetítem, hogy egy tökéletesen normális, optimálisan abnormális tizennégy és…

Egy történet képei

„„Az isten bassza meg!” Még csak középsős, ül a szőnyegen, a kiskonyha előtt, a lábasokat rakosgatja nagy békésen. „Tudod te egyáltalán, mit jelent, amit mondtál?” – kérdezi megütközve az óvónő. Ő meg válaszol, úgy, mint aki még büszke is kicsit: „Igen, tudom. Azt jelenti, kifutott a tej.”” Ezt a régi történetet telefonon meséli, egy hosszú autóúton,…

Ideje a beszédnek, ideje a hallgatásnak

„Elmehetnénk a hegyekbe, kirándulni.„ - a nő pár perccel korábban ébredt, az ágyból szól ki, mikor hallja, hogy a férfi megérkezett a reggeli kocogásból. Szeretett a férfival gyalogolni és úgy érezte, ez a nap tökéletes lehet, ha jól alakítják. Ha nem jön hirtelen valami más ötlet, ha egy és ugyanaz, amit erről a vasárnapról gondolnak. …

Egy este a művészet jegyében

Az első sor közepe.  Ide szól a jegyük. Nagy udvariasan, mosolyogva kászálódnak befele. Fenékkel vagy arccal előre kell ilyenkor araszolni? Sose emlékszik jól, hát inkább arccal a már helyet foglalók felé halad, így a mögöttük ülők közül mindenki láthatja, kik azok a jól öltözött kultúrakedvelők, akik az első sor 14, 15-ös székén foglalnak ma helyet.…

 Siratóének

Tizenkéttojásos gofrikülönlegesség. Ez állt a celofánon. Hat csomaggal dobált be a kosarába.Fogalma sem volt róla, mit kedvelhet ezen a szivacsos vacakon bárki. Az alakján kívül semmi nem emlékeztett gofrira, főleg ízre és állagra nem. A nagyapja mégis ezt szerette. Amikor ment hozzá, mindig vinnie kellett. Gyakorta egyenesen ezzel hívta fel.  „Felszaladnál? Vegyél, kérlek a gofriból hat csomaggal!…

Nem az

Zsemleszín kutya  bukdácsol utána, szélhordta papírzacskó tacskó. Porcica, férfi a polc alatt,  régről ottragadva. Sütimorzsa az asztalra szóródva, rátapad a meztelen alkarra, a szombati rakott krumpli kis darabja. Piszok a képernyőn,  a gondolatot eltakaró, zavaró tényező, a visszavont mondatrész után ottmaradt pontosvessző. Nem lukas, meleg harisnya, hideg, téli nap a fiók alján megbújva,  combfix a…

A galambász felesége

„Tiszta szívemből utálom a galambokat.” – ez volt a gondolata, míg ráncra ránc torlódott; a párna huzata, az arcán a bőr. S hogy melyik okozta, melyiknek a felületi egyenetlenséget, eldönteni nem lehetett. A galambok burukkolása elrontotta az ébredését és a ráncokról már a tükör előtt értekezett magában.  Tüdű-dü. Tüdű-dü.  Utolérte ez az idétlen, katatón hangoskodás…

Galambfészek

"„Tiszta szívemből utálom a galambokat.” – ez volt a gondolata, míg ráncra ránc torlódott; a párna huzata, az arcán a bőr. S hogy melyik okozta, melyiknek a felületi egyenetlenséget, eldönteni sem lehetett. A galambok burukkolása elrontotta az ébredését és a ráncokról már a tükör előtt értekezett magában.  Tüdű-dü. Tüdű-dü.  Utólérte ez az idétlen, katatón hangoskodás…

Életem legszebb álma

Az 1970-es évfolyamon, velem együtt kezdett.  Első nap Erzsi az ajtón épp csak belépett, nem észrevenni, nem lehetett. Aztán az Ókortörténeti szakon már rajtam kívül is mindenki tudta, hogy Erzsi tényleg valaki olyan, akit nem lehet figyelmen kívül hagyni.  Enyhe februári nap volt - élveztem a nap erejét az ablakon keresztül, levest kanalaztam, emlékszem - mikor…