Üdvözlöm hölgyem, Szelindek Eszter vagyok.

Jó napot kívánok, még egyszer a nevét?

Sze-lin-dek. Tudja, mint a kutya. És Eszter. Szelindek Eszter. 

Kutya?? No, kit keres?

Ön még nem mutatkozott be. Bár voltaképp nem önt keresem. 

Ezt a számot tárcsázta. Akkor kit kereshet mást?

Valerián Attilát, a szerkesztőt keresem, vele szeretnék beszélni. 

Ez nem az ő száma.

Hisz akkor nem maga, hanem ő vette volna fel. Az ő száma nincs feltüntetve. Gondoltam, egy helyen dolgoznak, szól neki, átadja neki, netalán átkapcsol. Végső esetben a számát is megadhatja.

Hölgyem, …

Eszter.

Mindegy a neve, a lényeg, hogyan gondolja, hogy megadom a telefonszámát?

Hisz a munkahelyén keresem. Vagy ön a felesége, ez pedig Valerián Attila otthona? Ő éppen oldalast süt, serceg az olaj, semmiképp nem hagyhatja most magára a húst, különben odaég a vacsora, maga megharagszik, hiába a bor, a gyerekek a nagymamánál, rosszul sikerül az estéjük és mindennek én leszek az oka?

Nem vagyok a felesége. És ez nem az otthona. Ez a Gazvető Kiadó. Megtudhatnám, mégis milyen ügyben keresi?

Éppenséggel megtudhatja. De, mint említettem, vele szeretnék beszélni. Ám, ha ennyire érdeklik a szándékaim, nos, egy kézirat ügyében keresem. S hogy ne vezessem vakvágányra, újabb kérdések fel se merülhessenek, a magam kéziratáról van szó. Jelesül.

Nem fogadunk kéziratokat.

Hölgyem ez előfordulhat. Ám én Valerián Attilával szeretnék beszélni. A továbbiakat vele egyeztetném, ha nem bánja nagyon. Ámbár, ha bánja, akkor is Valeriánt keresem.

Vele nem tud beszélni. Dolgozik.

Én is. S most éppen azon, hogy elérjem, valaki, akinek a dolga, hogy kéziratokat gondoz, egy újabb ígéretes vagy kevésbé ígéretes irományt kézhez kapjon. A fiók mélyére vagy egy nagy kupac olvasatlan tetejére suvasszon. Ha úgy hozza a sors vagy a kedve, elolvasson. Az életnek ezen egymás utáni pillanatait, a véletlenek játékát igyekszem valamilyen eséllyel a magam javára fordítani. Magával dacolva. 

Honnan ez az arrogancia?

Magának arrogancia. Nekem feladatmegoldás. 

Akkor sem tudok mást mondani, minthogy nem fogadunk kéziratokat. Évekre le vagyunk kötve, ezeken a műveken dolgoznak a szerkesztőink. Újakat nem fogadnak.

Értem. Valerián Attila tehát idén, jövőre és az azt követő évben sem tud a telefonhoz jönni. Akkor nem marad más hátra, meglátogatom a Gazvetőnél és magam adom a kezébe. Biztosan bemegy a hivatalba reggelente, esténként pedig haza, a feleségéhez. Találkozunk a bejáratnál, átnyújtom a borítékot, rajta a nevem, Szelindek Eszter. Ő átveszi és innentől, ahogyan mondtam is az imént, a sors a maga hatáskörében intézi a továbbiakat. Ha Valeriánnak aznap jó napja van, mert senki sem zavarta meg az estéjét a feleségével, amikor oldalast sütött, boroztak és a gyerekek a nagymamánál voltak, még az is lehet, hogy kinyitja a borítékot, rajta a nevemmel, Szelindek Eszter. Megeshet az is, hogy a személyes varázsom vezeti erre a meglepő cselekedetre. A következő három évre ilyen tervei egyáltalán nem voltak. Kézirat, borítékban, csak úgy, soron kívül. Kiderül, remekmű van a borítékban. Előfordulhat persze, hogy ahogyan van, gyakorlott mozdulattal a papírkosárba hajítja. Ő dönti el. Ennyi a vágyam, más semmi, a borítékot a kezébe adni.

Előbb a telefonhoz kéri, most meg ez a képtelen ötlet! Kéretlenül megjelenne itt? Ilyen helyzetbe hozná saját magát? Nagyon kellemetlen, amit kitalált. 

Magának talán kellemetlen lenne. Nekem nem az. Mi több választásom sincs, hisz valahogyan el kell érjem, hogy a Valeriánok, más szerkesztők értesüljenek Szelindek Eszter és írói munkássága létezéséről. 

Irigylésre méltó a magabiztossága.

Köszönöm, kedves öntől, hogy megjegyzi. Sok munkám fekszik benne, mondhatni egy élet munkája.

Ami a kéziratot illeti, fogadjon el egy jótanácsot, van ennek más módja is, nem ez az erőszakos tempó. Készítsen magának weboldalt, publikáljon folyóiratokba, hozzon létre közösségi média profilt! Más írók ezt teszik. Így felfigyelhetnek magára. 

Köszönöm ismét, ezúttal a tanácsot. De lehet, hogy én másként képzelem.

Nos, akkor, ha maga zárványként szeretne boldogulni, nem marad más hátra, hadd kívánjak hozzá sok sikert!

Maga igazán kedves, köszönöm szépen! Hadd kívánjak én is boldogságot, sok sikert az életben! A magaméról, gondoskodom. Zárványként is.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s