Két percre keresztezed az életemet, csakis téged elvisellek.
Mindenki mást kiiktatok, eltűnök, köddé válok, felszállott a pára,
nincs a képem körül keret, paszpartu vagy ráma,
csak a meztelen nő, akit magamnak kitaláltam, a tükör előtt állva.
Fejvesztett alakok végtelen körforgása, könyvespolc, ruhatár, neked ki csinálta a fogsorodat mutogatása. Csodálatos teremtmény, különleges páva, a szomszédnőék Malvin papagája.
A fogamba ragadt pasas, grillázs nevű ipse, kivételes író, vagy csak egyszer valaki annak hitte, a többi meg onnantól a vállán vitte.
A feleséged sem érdekel, a testvéred, a húgod se’
tele van veletek a pince.
A padlás is, egyik sem tudja,
mennyi a sok?
Ritka a levegő, nagy a terem,
figyelem, hol kezdődik a kegyelem,
mitől kel életre bennem a fegyelem.
Szombaton szemüveg nélkül takarítani,
Téged becsukott szemmel is a ráncaiddal együtt látni.
Negyedóra pihenés a pamlagon
Fehér mosás hatvanfokon nyugalom
Forgódobol a mosógép
Áldásos unalom
Mellém fekszik a kiskutyám,
ma így akarom.
Az ablakból figyelem, hogyan ázik, amit kiteregettem.
Ráérős választások napja, szombat van ma.
Megszárad úgyis egyszer az összes vagy hozzam gyorsan be szárítóstul most?
Az életem múlik rajta, leszek-e, aki akarok, vagy maradhatok, ahogy vagyok, ma.
Megérdemlem vagy sem, hogy az igazat, akár látja más, akár nem
én is elhiggyem.
