Meghalni készültél, én szülni, fiúgyereket, helyet cserélni kért a sors két életet. 

Apád halni nem, anyád szülni készült, helyet cserélni az embertelenség kényszerített. 

Nagyapámnak, neked, a fiamnak az élet párhuzamos éveket nem engedetett.

Lánynak az életedben nem szántál helyet, Péterből Judit a kórházban lettem, megtört sorminta, sakkozni, drótot blankolni szerinted velem nem lehetett. A hibámat helyrehozni fiam született. 

Nem ismert apák, ha látna téged nagyapád, csak a képek, történetek, szavak, ennyi maradt.

Apám a fotelben, nagybeteg, gyere Milán, egyél, alig kisfiút szőlővel szemenként etet. 

A szőlő, a fotel, apám sincs már meg, eladtuk, meghalt, megettük, a sorrend felcserélhető.

Harmincöt kilód, helyet cserélt szemek, a tiéd, az enyém, ugyanazt látó, hiába élt más életet, neked jutott csak aggastyán járomcsont keret. 

Melléd feküdni, mikor belőled élve egymásra dobált csontok halma lett, félelmetes. 

Ha meghalsz nem akarlak látni, hiába szóltak, meg sem néztelek. 

Ott dobog, itt lejjebb nyikorog, ismerlek lépcső, rajtad egyszer fel, egyszer le, vadidegenek az én apámat vittétek. 

Zaj lett belőle, az ajtó mögül hallgatom, ahogy a fának koppan a fa, fának a koponya. A dobozban az én apám fekszik, a fiamat felnőni sosem látja.

Az út közepére állok, rám az élet bármit kiabálhat, a sorban a következőnek, leélni egy életet szántam.

A 4375-ös számú rab a fal felé fordult és a fiára gondolt. Képzelte tovább az életet, fiúkat a sorban, akik lehetnek, aki ő sosem lett.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s