Öröklét óta hordozott, apáról fiúra, tovább és tovább adott, apám, amit hozott azt folytatta.
Megalázott nők sora, anyám sorsa, orrán reccsen, törik a hozzávágott tejszínes vajkrém doboza. Áll, hófehér hosszan az arcára csúful ragadt mézga, lassan szakadva, földet ér a küszöbön, sírva, gyorsan felmossa. Gyerekszemem, húszévesen, ha ötven leszek kéthét múlva, elhúzom az üvegajtót a tejpultos gondolában, nem vehetem meg többé sosem.
Férfibeszéd, gyerekfülek, nőkről bármit lehet, nem baj, ha a fiú, a lány meghallja.
A kád szélén ülve, anyám az életet sírja. Becsukom a szemem, nem akarom látni, befogom a fülem, a hangok, ha akarom befolynak rajta, zubog a csapvíz, a könnyeknek nincsen zaja. Becsukom, kinyitom, a fürdőszobaajtó kulccsal bezárva.
Gumival vagy gumi nélkül? Hahaha. A rágógumis képem alá írta.
Hmmmmm. Te, másik érdemtelen, hümmögj az ágy alatt, magadba’.
Itt a következő, három pont a mondat után, kacsintós szmájli, csak hogy mindenki tudja…
Hogy nektek életemben mit hagytam, engedtem, elhittem, a hibás mindig én lettem. Férfibeszéd, gyerekfülek, nőkről bármit lehet. Velem bármit.
A lehet ma már lehetett, levitézlett pöcshuszár, többes számban, pöcshuszárok, értheted magadra is, soknak kevesen, kevésnek sokan voltatok, szégyellni magam helyettetek nem fogom.
Hogy hozzátok közöm volt, hogy lesz az nem lesz, biztosan tudom.
Hétéves most voltam, miért szopod az ujjadat, tizenhárom éves vagy, szégyelljed magadat. Tegnap reggelre Mrs. Robinson lettem.
Van ez a nő, a férjével van egy ronda, lusta, mint az anyja gyerekük, egyszer a boltban találkoztam velük. Utálok vele dolgozni, blogot akar írni, hát írni tanítom. Nézem a fejét a monitoron és a hóvégi utalásra gondolok. Néha basztatom, ásítozik a latte felett, figyi, mindjárt lefolysz az asztalról. Ébren vagy? De ez sem izgatja. Az eszed tokja jó így, aki olvassa, azonnal meghal, annyira unja. Azt mégsem mondhatom neki, hogy anyád. Írok neki, fizetni kéne, ma már hatodika. Juuuuj, bocsi, szólok az uramnak, tudod, ő utalja. Visz úgyis, szólok akkor neki. Viszi, szól neki, utalja. Mi vagy te, ridikül? Küldök egy szmájlit vissza. Köszönöm.
Öröklét óta hordozott, apáról fiúra tovább és tovább adott, amit hozott azt folytatta.
karpatijudit.com 