Kopott viskó, omladozó házikó. Koszos ablak mögött, színes portékával zsúfolt kirakat. Trafik, hirdeti a felirat. Elolvasni még nem tudja, hogy így hívják, anyjától tudja. Mindennap erre vezet útjuk az óvodába menet, a villamos megállójának unalmát töri meg az apró, romos épület, a sok, színes apróság. Hónapokkal ezelőtt lett rá figyelmes, hogy a mindenféleség közepébe egy…
Levelét követi levelem. Izgalom. Új távlat. Bontakozó kép. Küldöm szavaim; ruháim azok. Ma a kék. Keveset mutat; ha nagyon figyel rám, nem veszi le a szemét, másodpercekre a bal csuklómat. Csontot, bőrt, ereket; hogy milyen lehet, ha valakit nagyon szeretek. Érkeznek magától újabb sorok. A sorok és minden, - még több - mi köztük remeg. …
„Találkozzunk éjfélkor a vécé előtt!”. Mindketten pizsamában. A nagyobbik határozott kijelentésének komolyságán az sem csorbít, hogy a vécét igazából nem is tudja kimondani; vészé és közben kibújik a fogai közt a nyelve. A kicsinek ez kedvenc játéka, alig hiszi el, hogy végre ismét sor kerül rá. Nem rajta múlik, többnyire azt csinálják, amihez a nagynak…
Séta, gyaloglás volt a terv. Nem futás. Már az út felét megtette, - ő és a kutyája - mikor azon kapja magát, hogy lépésről lépésre szaporább az iram, míg egy meredekebb emelkedő utáni lankán lábai magától erednek futásnak. Nem ő uralja a tempót, nincs is ilyenkor az erdőben akarata. Amint rálép a kiválasztott csapásra, más…
Megtörténik. Őrülten, hangosan hallgatott zene, a luxusautómban rezeg az életem. A mindenség ragyogó tanúm, körbeautózom a világom, vezetek egész nap, egész éjszaka, körülöttem édesen élet lebeg, pezsegve tölti be az egész utasteret. Az út felett repül az idő, alattam kocsisor, durran a pezsgős dugó, szabad a sáv, csak nekem, nincsen akadály, a fény a sebesség…
„Maga nem elég, hogy lusta, de pusztítóan buta is. Ha mindehhez szépség és kellem párosulna, valami alapvető jóízlés, az enyhítene a károkon. Így, hogy már magára nézni is kellemetlen, haragudjon, ha akar, de kezdhetné az egészet elölről, úgy, ahogy van. Vissza a kiscsoportba, Pille csoport, Anikó nénistől! Ne mondja, hogy „ne haragudjak, de mit képzelek”,…
Ez volt a legkéjesebb élvezet. Ez a szerdai kávés minyon, amit a munkából jövet, minden körülmények közt megvett. Lehetett bármilyen rossz az a nap. Pocskondiázhatta őt a kolléganője azon az észrevétlen módon, amire csak a lépcsőházban eszmél rá, amikor már késő a revans vagy beszélhetett végtelen butaságokat az értekezleten zavarában, amiket aztán este az ágyban…
„A süvegcukor úgy készül, hogy az aprószeműre főzött töltőanyagot süveg alakú bádogformákba öntve, néhány óra hosszáig nyugodtan állani hagyják; ezalatt a kristályok egymással összenőnek, tehát a töltőanyag összekeményszik. A megdermedt tömeg sziruptartalmát a süvegforma csúcsán lévő nyíláson át centrifugálással távolítják el; a fedésre tiszta cukor tömény, hideg oldatát (likker) használják, mely a szirupot a süveg testéből teljesen kiszorítja. A…
Bogáncsok, mindenhol. A kis frottír rövidnadrágon, az atlétatrikón. Akaszkodnak és nem engednek ezek a szúrósak. A legrosszabb, hogy telis tele a haja. Kiszedné, de az csak húzza, tépi, fájja. Ha egytől mégis sikerül megszabadulni, jön vele egy jókora tincs is; nézi, ahogy a markában tartja. Elsírja magát. A kitépett haj kínja indítja el, de igaziból…
Míg élt, nem néztem rá. Harmincöt évig fordítottam félre a fejem, hogy ne lássam, ami fájt neki és fájt tőle, nekem. „Schachter László, az apám, hazaszökött munkaszolgálatból, hogy megnézzen. Megnézze kéthónapos fiát. A házfelügyelő feljelentette. Azóta félárva vagyok. Voltam ez is, az is. Sok mindent megértettem, több volt, amit nem. Azt hiszem, ez már így…
karpatijudit.com 