Nő, gondolatban

Zárul az ajtó.  A kulcsot a táska zsebébe dobja. A lift helyett a lépcsőt használja. Két forduló és máris a garázsban van. Üres minden, magányát örömmel nyugtázza. Korai volt; feltűnik valaki, felé tart. Felismeri. A szomszédja. Köszönnek, sietősen lép az autója felé, beszállna, ám előtte egy másodperc töredékére megáll. Lassú, reggeli, álmos képzetek hullámzanak felé,…

Cigánykerék

P.J. emlékére Ül az irodájában. Íróasztala háttal az ablaknak, lehúzva félig a redőny, szinte csak a körvonalai látszanak, amint a két fiatal nő a nyitott ajtó előtt elhalad. Elsietnek, beköszönnek és már mennek is, túlságosan sietősen. Suttogás, visszatartott, majd kirobbanó nevetés. Ezt megúszták, kiszökhetnek kicsit, nem állította meg őket. Mint a csitrik, az iskoláslányok, olyanok.…

A tenger hangja

Leülök dolgozni. Csak előtte gyorsan elrakom a vágódeszkát a konyhapultról. Lesöpröm róla a kiflimorzsát. El is mosom, van rajta egy kis vajfolt. (Szalámit is rakhatok bele, ha van, azt mondta. Megeszi majd? Hátha ma igen.) Eltörlöm. A helyére teszem. A pultot is letisztítom; rásüt a nap, maradt rajta pár apró morzsa. A konyharuha megszolgálta, hogy…

Kicsit más

Belépek a lakásba és ahogy vagyok - cipőben, kabátban, táskával a vállamon - rohanok sorban a villanykapcsolókhoz, az állólámpához, a kislámpához, az ablakhoz, hogy eligazítsam a függönyöket. Muszáj, mert rossz fény teríti be a szobát. Hogyan lehetséges, hogy vannak, akik nem hallják a fények hangját és olyan ricsajt csapnak az összevissza felkapcsolt lámpákkal, hogy belefájdul…

Színtiszta irodalom

Szerda reggel 5.15-kor kelek, ébresztő nélkül, pizsama nélkül. Vécépapír nélkül. Pisilés közben állapítom meg, hogy üresen árválkodik a vécépapírtató. Ücsörgök hát, dolgom végeztével is, hosszú perceken át. Különféle dilemmák versengenek, hogy egyikük élre törjön és a kialakult sorrend eligazítson, hogyan tovább. Ha van itthon vécépapír, csak a vécében fogyott el, akkor megkísérelhetném, hogy felállok és…

Laci

„Tessenek vigyázni! Söndörödünk!” Mielőtt a busz bevette volna a végállomás előtti szakasz éles kanyarját, hangzott a figyelmeztetés. Az ezen a vonalon rendszeresen közlekedő utasok már várták a felhívást, na, nem azért, mert másképp nem kapaszkodtak volna. Inkább azért, mert része volt az egésznek. Az egésznek, ami Lacit, a buszsofőrt jelentette. Személyiségét e rövid felszólítás körvonalazta,…

Vacsora

Ugyanaz ismétlődik reggelről reggelre. Napról, napra, hétről, hónapról, most már évről évre. Hiszen két év telt el, mióta a kutya az életébe keveredett. Leghelyesebb így kifejezni, hiszen soha, egyetlen percig sem fordult meg a fejében a már inkább az időskor felé közelítő élete során, hogy bármilyen állatot maga mellé vegyen. Nemhogy egy kutyát.  E pillanatban…

Amikor véget ért, amikor elmentek

Minden évben kétszer jöttek.  Egyszer télen, egyszer nyáron. Másképp várta télen, másképp nyáron az érkezésüket. Ilyenkor télen egy kicsivel jobban, mint a nyári szünetben. Hiszen most itt voltak az ünnepek is. A karácsony. Ez a kedvenc ünnepe. Meg a születésnapja. Jellemző volt ez rá, különben is; nem szerette, ha azt kérték tőle, mondjon egy kedvencet.…

Pöttyös bögre

2021. december 8., „Drága Jan,  Hiába, két év. Hiába, hogy oda-vissza szinte minden harmadik napra jut levél. Van, amiről még nem írtam neked, éppen a levelek okán. Meglehet, most jutott oda a kettőnk dolga, hogy ebbe is beavatlak. Ne hidd, hogy azért, hogy magamat felmagasztaljam, ezáltal értékesebbé váljanak a küldeményeim számodra! Pusztán azért, hogy még egy újabb…

Megint rólunk

Nincs történet, más emberek megkapó krónikája, ami fontosabb volna most, ma. De megvallhatom, vannak napok, amikor szürkület fedi, hogy a fontosságod a sorban hol van. Csak magamat látom, előttem, mögöttem senki mást. Áldozatul esel nekem. Ezeken a napokon magamat keresem, kutatásban, negyvennyolc évem feltárásában vagyok, magammal kell kettesben ezt megtennem. Nem is lehetne, hogy ezekre…