"„Tiszta szívemből utálom a galambokat.” – ez volt a gondolata, míg ráncra ránc torlódott; a párna huzata, az arcán a bőr. S hogy melyik okozta, melyiknek a felületi egyenetlenséget, eldönteni sem lehetett. A galambok burukkolása elrontotta az ébredését és a ráncokról már a tükör előtt értekezett magában. Tüdű-dü. Tüdű-dü. Utólérte ez az idétlen, katatón hangoskodás…
Az 1970-es évfolyamon, velem együtt kezdett. Első nap Erzsi az ajtón épp csak belépett, nem észrevenni, nem lehetett. Aztán az Ókortörténeti szakon már rajtam kívül is mindenki tudta, hogy Erzsi tényleg valaki olyan, akit nem lehet figyelmen kívül hagyni. Enyhe februári nap volt - élveztem a nap erejét az ablakon keresztül, levest kanalaztam, emlékszem - mikor…
Rézsút fénypászma szalad a hajnali konyhapultra, csillanások apródjai éhezik nap vezette szemem. Jóllaktok cukorkristályok; olyan soká, olyan szépen nézünk egymással farkasszemet. Különceim, szívemnek kedvesek, nem állhatom, hogy mennyire szeretem; tudjátok ti is, én is, hol vagyunk a legjobb helyen. Leszünk így most; ti, megszámlálhatatlanok, én, egymagam, varázslatosan szétszóródva, egy helyen. Döntsünk úgy, hogy itt maradunk …
Hogy gyermeke miként vált tőle, az ő világától merőben idegen életet élő felnőtté, hiába kereste, nem találta az okokat. Magában arra jutott, adódnak a Földön dolgok, amiknek a menete akkor sem bizonyos ismert szabályszerűségek szerint halad, akként alakul, ha ezek létezése megkívánná azt. A kutatásnak, az apró részletek vizsgálatának szánt élete során megbizonyosodott róla, hogy minden…
„Azért akartam veled találkozni, mert most már muszáj beszélnem erről. Hét hónapja nem beszélek erről, senkinek, senkivel, vagy mégis, magamban folytatok párbeszédeket szinte szünet nélkül. Kitalálom, ki, mit válaszolna, hogyan reagálna. Erre az egészre, ami van velem. Minden második pedig, beszélgetés magammal. Hol elítélem, hol elfogadom, hol leírom, hol bátorítom magam. Felmentést adok, máskor teljesen…
Hetek óta ugyanarra visz az utam. Ez a hely az utóbbi években megszokott sétaútvonalamon kívül esik; egy nap hirtelen ötlettől vezérelve indultam másfele. Hetvennyolc éves testem minden egyes sejtje hevesen tiltakozik, de fittyet hányok a nyavalygásukra; bár meg kell küzdjek velük minden alkalommal. A park egy magaslaton helyezkedik el, lépcsősor, majd hosszú kaptató jutalma a csodálatos…
Egymás után szálltak fel, de már korábban felmérte hátulról.Egyszer csak feltűnt a látómezejében. Várakozott egy ideje, amikor besétált a halvány virágmintás ruhában. Még hogy virágmintás! Még hogy ruha! Halvány? Lehet, de nem úgy, ahogy ezt a szót, a jelentését eddig ismerte. Előtte, mögötte, felette és alatta is tér nyílt meg. Azon terültek el virágok, halványulat lebegte…
Nyoma veszett. Hiába keresem. Beírom a nevét; vezetéknév, keresztnév. Keresztnév, vezetéknév.Ékezettel, ékezetek nélkül. Kitaláltam volna, hogy egyszer találkoztunk? Eszembe szoktál jutni, Mosolygó Miklós. Beírom a neved a keresőbe, mindenhogyan, ékezetekkel, ékezetek nélkül is. Semmi, soha.Új ötletem támadt, megpróbálom, hátha. Leveleztünk, halvány emlékem van róla.„Keresés a levelek között”. Beírom: mo soly gó mik ló s. Percekig nézem csak; a képernyőn sorban…
Fennállt a kapcsolat. Egymást követték a gondolatok, oda, s vissza; válaszra kérdés, kérdésre válasz, érzések, érzetek, leírások, képek. Kimondatlan szabályai alakultak a játéknak, követni őket élvezet volt, nem gáncs; versbe táncolódott a beszélgetés. Megszületett a következő versláb. De nem az utolsónak szánt; cseppet sem annak szánta. Mégis úgy tűnt, az marad. Teltek az órák. Az…
Eláll a szavam. Elállt mostanáig az utolsó gondolat; látlak az ablakban, tudom, hogy te vagy. Hatalmas várakozásokkal Mindenki téged néz. Mindenki én vagyok. Tizennégy évnyi életem betölti a lakást, a szemedben a sajátom, most ugyanazt látom. Tudtam, hogy fiad lesz. – hozzám intézed a tekinteted. Másoknak azt mondod: Megszületett a fiúunokám. Nézzük együtt, amint belép…
karpatijudit.com 