Fogadóóra

„Anya, mi a gyermek neve?” 

Így kezdődött ez a fejezetem. 

Anya sosem lettem, 

Mamának születtem?

S hova jutottam? 

Évtizede már, hogy levél értesít róla, hogy szerdán jön, jön, jön, a fogadó óra; 

csülök vacsora, Dipankrinnal veszem be, 

Előre megemésztem, nem is, inkább ezzel fekszem 

és álmomban előrevetítem, hogy egy tökéletesen normális, optimálisan abnormális tizennégy és fél éves fiúgyerekkel lett gazdagabb a világegyetem 

és az első emelet négyben az előszobában egy negyvenhatos bakancsban találtam meg a lakáskulcsot, hogy a Mamából, anya lehessen. Lehessek?

„Kedves Gyerek Anyja,

Hogy vannak?

Jól vagyunk?

Jól legyünk? 

Kedves Gyerek Tanára,

Térjünk hát a tárgyra!

Csak jót, kiválóan csodást csinált az első negyedévben a mínusz hármas szemem első, középső, utolsó, legyen inkább összes reménysugara?

Kedves Gyerek Anyja? Mondanunk sem kell? Hát, honnan tudja?

Akkor engedje, hogy elsoroljuk, mert mondani is öröm, élmény és boldogság, hogy a Maga Gyereke korszakos tehetség, minden tárgyban ’telenség, nincs is ilyen, képtelenség!

Magaviselete? Pont oly kifogástalan, mint a mindennapi viselete!

Azok a cipők, ó, a cipők! 

Erről még később bővebben, hisz mégsem mindegy, milyen a lábbeli! 

De tudja mit, nem bírjuk kivárni, inkább most mondjuk! Átadom a szót, itt a kolléganő, ékesebben szólhat nálamnál, ő.

Köszönöm, kedves Gyerek Másik Tanára, hogy a fonal végét átvehetem és cipőfűzővé sodorhatom, tekerhetem!

Szó, mi szó, nehéz találni megfelelőt! 

A Maga Gyermekének cipő választéka maga a tehetség leképeződése. 

Hogy tud ez a teremtmény e témában ilyen mélyre merülni, a talpra ragadt rágógumit, a megtört cipőorrot irodalommá avatni?

Lábbeli, cipő, bocskor, surranó, mi más lenne fontos, ha iskolában van ő?

Bocsásson meg kolléganő, hogy én leszek az ódát megzavaró tényező! Van itt még valami, említésre méltó. 

Tudomása volt róla, hogy a Maga Gyereke kimagasló üzleti tehetség?

A matematika meghajol előtte, úgy hajlítja meg a képleteket, a háromezer forintos pulóverből negyvenezres valóság lesz. 

Erre a legfennköltebb terep a fizikaszertár oltára, ahol üzlet köttetik egy párhuzamos valóságban, pénz fial a Széll és a Nyugati Bermuda háromszögében, vadidegenek kezében.

Most a teljes tantestület nevében szeretnénk szólni Magához, Kedves Anyja a Gyereknek!

Tizenhárman tanítják e – méretben, szellemi javakban – kimagasló tanulót, 

egyként állítják mind, hogy a figyelme lankadatlan, 

bármikor szólítják, 

az ablakot bámulja. 

Pályafutásunk során nem koptatta még a padokat senki, 

aki így tudott volna 

a semmire tekintetet szegezni.

Nem is háborgatjuk, kárt okoznánk csupán; 

újraértelmezi épp a Bibliát, kutatja a hetedik napon megpihenés titkát.

Kedves Gyerek Tanárai!

Mit is mondhatnék, hát?

Tanúja vagyok e bontakozó talentumnak, otthonunk ad szállást a cipőuniverzumnak, az üzletkötés korszakos zsenije hajlékunkon hajtja álomra 

ápolatlannak, miniszteri fizetésért nyírt fejét.

Azt mondja nekem; a Maga Gyereke, az ugye, ha jól látom, nekünk, a Mi Gyerekünk?

Képzelje csak el, milyen csodás kilátás, ha valaki a Mi Gyerekünkkel él?

Nem számít, ha nem érkezik időben a fantasztikusan szikrázó 

tizennégyéve állandó Családi Pótlék, 

mert a csencselők királyának, a Mi Gyerekünknek a bankja kölcsönad, elképesztően alacsony kamatra, 

holnap estig. 

Vagy egy órára, cserébe plusz egy pizzavacsora.

Üres a hűtő? Nálunk ez sosem lehet a gondok forrása! 

A Mi Gyerekünk tizenhárom négyzetmétere, zárt ajtók mögött, külön városnegyed; 

kupleráj, művészet, porban szuvidált, meccsnadrágban párolt gasztronómia.

Engedjék meg, hogy cserébe, hogy annyi éve repítenek a mennybe, – a Fogadó Órák, maguk, ő, az életem minden értelme – meghívom Kedves Gyerek Tanárai magukat, magunkhoz.

Jóban leszünk, baráti viszony, maguk, ő meg mi. Van ilyen, csak más nem tudja. Nincs hozzá tehetsége.

Családlátogatás. Ez lesz a következőnek a címe. Megírom. 

Kicsit majd máshogy alakítom, az is lehet, hogy így fog kezdődni:

„Maga jön, bejöhet, elaludt itt a hidegben, a folyósón?

Hogy mit mondanak? Kiről beszél maga? Hogy képzeli? Itt valami borzalmas félreértés lesz! 

A mi gyerekünk, kérem, 

rendetlen, 

tiszteletlen,

flegma 

és végtelenül lusta!”