Megtörténik.
Őrülten, hangosan hallgatott zene, a luxusautómban rezeg az életem. A mindenség ragyogó tanúm,
körbeautózom a világom, vezetek egész nap, egész éjszaka, körülöttem édesen élet lebeg, pezsegve tölti be az egész utasteret.
Az út felett repül az idő, alattam kocsisor, durran a pezsgős dugó, szabad a sáv, csak nekem, nincsen akadály, a fény a sebesség fokozatom.
Nem vagy kétséges, most már a mindenem lehetsz.
Hajnalban hazaérek.
Meztelenül a lakásba lépek, ruhák nélkül, hátravetett fejjel iszom üvegből, hogy csodálatosan szép a testem, egész nap a tükörben nézem, hasizom hárfán magamnak játszom életem legszebb dalát.
Részeg vagyok, nincs többé sírás, ráncokba vetett harc, tenger a homlokom, homokos partján fekszem a napon, felveszem a lásson mindenki fürdőruhám.
Táncolni velem; táncolok egymagamban, a bőrömből hangjegyek születnek, belőlem remeg a zeném, életem ritmusára megfordul az idő múlása.
Nincsen szél.
Repül a hajam, áthat mindent a hajszálrengeteg, ha szabadságon a szabadság, akkor szabadabb a világom már nem lehet,
körbevesz a tengermeleg,
átölelem magamat szeretni a mérhetőnél milliárdszor könnyebb.
Kinyitom a tenyerem. Engedem, hogy elmenjen.
Nincsen év.
Nincsen az életemnek kora, határa, szegélye, vége, szempillámon számolom a másodperceket, a minden, ami marad. Van rá egy napom, a május 35 az.
A Napom mostantól te vagy.
karpatijudit.com 