Megtörténik. 

Őrülten, hangosan hallgatott zene, a luxusautómban rezeg az életem. A mindenség ragyogó tanúm,

körbeautózom a világom, vezetek egész nap, egész éjszaka, körülöttem édesen élet lebeg, pezsegve tölti be az egész utasteret. 

Az út felett repül az idő, alattam kocsisor, durran a pezsgős dugó, szabad a sáv, csak nekem, nincsen akadály, a fény a sebesség fokozatom. 

Nem vagy kétséges, most már a mindenem lehetsz. 

Hajnalban hazaérek. 

Meztelenül a lakásba lépek, ruhák nélkül, hátravetett fejjel iszom üvegből, hogy csodálatosan szép a testem, egész nap a tükörben nézem, hasizom hárfán magamnak játszom életem legszebb dalát. 

Részeg vagyok, nincs többé sírás, ráncokba vetett harc, tenger a homlokom, homokos partján fekszem a napon, felveszem a lásson mindenki fürdőruhám. 

Táncolni velem; táncolok egymagamban, a bőrömből hangjegyek születnek, belőlem remeg a zeném, életem ritmusára megfordul az idő múlása.

Nincsen szél. 

Repül a hajam, áthat mindent a hajszálrengeteg, ha szabadságon a szabadság, akkor szabadabb a világom már nem lehet, 

körbevesz a tengermeleg, 

átölelem magamat szeretni a mérhetőnél milliárdszor könnyebb.

Kinyitom a tenyerem. Engedem, hogy elmenjen.

Nincsen év.

Nincsen az életemnek kora, határa, szegélye, vége, szempillámon számolom a másodperceket, a minden, ami marad. Van rá egy napom, a május 35 az. 

A Napom mostantól te vagy.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s