„Maga nem elég, hogy lusta, de pusztítóan buta is. Ha mindehhez szépség és kellem párosulna, valami alapvető jóízlés, az enyhítene a károkon. Így, hogy már magára nézni is kellemetlen, haragudjon, ha akar, de kezdhetné az egészet elölről, úgy, ahogy van. Vissza a kiscsoportba, Pille csoport, Anikó nénistől! Ne mondja, hogy „ne haragudjak, de mit képzelek”, mert én sem mondtam magának, hogy ne haragudjon! Hallotta; azt mondtam, haragudjon, ha akar! Itt van a kutya elásva. Magának, úgy, ahogy én is, mindenki falazott ezidáig. A pasasok, akikkel összesodorta a sors, az anyja, a nő, aki kiszolgálta az imént és ezt a kávét, amit itt lötyköl már egy fél órája, magának eladta. Bánom is én, hogy bepanaszol! Mi több, kérem rá, a következő utam úgyis Baloghoz vezet, így eggyel beljebb leszek, meglesz a felütés.”

Ezzel meg is volnánk és még csak kilenc óra tíz percet mutat az okádék randa óra a céges logóval, amit az imént kitessékelt nő egyik hasonlóan ügybuzgó és semmirekellő kolléganője „álmodott meg”.

No, tessék, mire az irodába ért, már tulajdonképpen a legjelentősebb lépést meg is tette, így a buta, ronda és semmirekellő kolléganő kivégzése, a sikerből lendületet nyerve egészen flottul ment. Útban az iroda felé beugrott a pékségbe, ahol a reggelijét napra nap megvette. A szerencse rámosolygott, hiszen az a nő volt ma a pultban, akivel a terve keretében dolga volt. Izgatottan várta, hogy sorra kerüljön és végre eltakarodjon előle az anya, aki a derekánál tolongó, valami gyerekdalt nyekergő, jó húsban lévő kölykeinek, uzsonnára fejenként két, malomkeréknyi kakaóscsigát vásárolt. Otthonra meg annyi pékárut, hogy a sorban mögött állók közül senki ne tudjon időben beérni a munkahelyére. Aztán csak kihömpölygött a família, ő léphetett színre és nem érdekelte cseppet sem, hogy mögötte hányan és kik állnak.

„Két éve veszem itt a reggelimet és azóta, hogy először kiszolgált, minden napomat, a legrosszabbat is feldobja, amikor maga van a pult mögött. Mindig kedves és türelmes, e két év alatt, millió apróság segített rávilágítani, hogy okos is. Maga imádnivaló teremtés, minden vágyam, hogy megismerhessem. Üres perceimben, a pirosnál, sorban állás közben a postán, az értekezleteken csak magáról ábrándozom és elképzelem, ahogyan reggel az előszobában lehajol és felhúzza a csizmáján a cipzárt.”

Nem tervezett mást, többet. Ezt akarta csak elmondani, minden egyéb ráér majd. Ha nem lesz jövő idő, ha ennyiben marad a kapcsolatuk, csupán vevő és eladó lesznek továbbra is, megváltoztatja a dolgokat, hogy mindezt elmondta neki. A nő meglepett, ragyogó arckifejezését hátrahagyta, így ült vissza az autóba és így folytatta aztán a haszontalan kolléganőnek szánt gyökeresen más hangulatú szónoklattal. 

Utólag meglepte, hogy egyik sem volt nehezebb vagy könnyebb; az igazságát kimondani, akár kedvező az a másikra nézve, akár lesújtó; ugyanolyan felszabadító volt.

Mielőtt bement Baloghoz, még gyorsan lement a garázsba, csak tíz perc az egész, most szüksége volt rá, hogy újra meghallgassa a reggeli megerősítéseket. A felesége mániája volt, ezt bömböltette a fürdőszobában, készülődés közben, aztán neki is elküldte és egyszer magától elindult az autóban. Azóta rákapott az ízére és most már előfordult, hogy naponta többször lejátszotta jártában, keltében.

„Indítsd el teremtő energiáidat, gyűjtsd össze szívedben szereteted minden energiáját! A következő letöltések azt a cél szolgálják, hogy az egész napod csodálatos, eredményes, boldog és sikeres legyen. Hallgathatod munkába menet vagy ahogy elindítod a napodat, vezetés közben vagy bármilyen tömegközlekedési eszközön, vagy ahogy te szeretnéd! Nem kell mást tenned, csak hagyd hatni őket! Az is lehet, hogy közben elkalandoznak gondolataid. Ezért ne neheztelj magadra! A megerősítések így is hatnak és a tudatalattidhoz kapcsolódva a te valóságoddá válnak. Mondjad utánam; a mai nap csodálatos életem kezdete, a mai nap boldog és sikeres, minden sikerül, amit elterveztem. Csak jó körülmények vesznek körül. Bárkivel találkozom a mai napon, áramlik belőlem feléje a feltétel nélküli szeretet fénye és energiája. Kedvességet, segítőkészséget tapasztalok meg magam körül és én is ezt nyújtom mindenkinek. Élvezem az életem, tudom, hogy az életem olyan, amilyenné én alakítom. Kimondom az igazamat. Tudom, hogy képes vagyok megteremteni mindent, amire vágyom. Azt látom magam körül, amit látni szeretnék. Minden akadály könnyedén elhárul, sikeres vagyok, eredményes vagyok.”

Kényelmetlen érzése támadt, amikor a nyájas hangú nő a kedvességről és a feltétel nélküli szeretet áradásáról fuvolázott. De azt is mondta, hogy ki kell mondani az igazat és hogy minden akadály könnyedén elhárul. Ezzel sikerült is megnyugtatnia magát és így kopogott be Baloghoz, ahol két percet időzött csupán, míg beadta a felmondását. „Sikeres vagyok, eredményes vagyok, képes vagyok megteremteni mindent.” – mondogatta magában és bár egyelőre kételkedett benne, honnan teremtődik majd meg az anyagi feltétele újdonsült vállalkozásának, arra gondolt, hogy hazafele meghallgatja a bőség meditációt. Ez mindig megnyugtatólag szokott hatni, amikor kételyek tolakodnának az elméjébe.

Két régi barát és az autószerelője „kivégzése” és egy bosszantóan sikertelen bankban tett látogatás után parkolt le végül éppen a ház előtt. No, erről van szó, csak kérni kell és a parkolóhely megadatik, nem érti ezt, aki nem gyakorolja. A bankhitelt is ugyanígy kell kérni, csak azt még kicsit gyakorolni kell, nem hisz benne eléggé, ezért nem sikerült ma.

Este volt már és a felesége még mindig nem kavarodott haza. Kicsit zavarta ez, későre járt, nem így tervezte az egészet. Elfogyott a lendülete és a formaidőzítés léket kapott. Gondolta, iszik egyet, ezzel új erőre kap és ilyenkor már igazán nem fog semmilyen zavart okozni a megvalósításban némi alkohol. Egy esti megerősítés nem árthat, elindította hát a távirányítóval. Ugyanaz a nő, ugyanazon a hangon zsolozsmázott, csak most a reggel helyett az este szerepelt többször a szónoklatban. Feltűrt ingujjal lépett a konyhaszigethez, ami szokatlanul rendezett képet mutatott. Így nem kerülhette el a tekintetét a papírlap, rajta az otthagyott tollal. „Nálad megalkuvóbb, unalmasabb alakkal nem is hozhatott volna össze a sors. Hat éve figyelem, ahogyan napról napra veszíted el önmagadat. Vagy én veszítem el azt, akinek hittelek. Teszetosza figura. Az vagy. A munkahelyen talpnyaló és alakoskodó, idehaza basáskodó és lusta. A válási papírokat az íróasztalon a kék mappában találod.”

A lejátszóból közben tovább szónokolt a nő.

„Mondjad utánam: “Tudom, milyen érzés a ragyogás”. Lásd, érezd a büszkeséget, örömöt és megnyugvást, hogy minden úgy alakult, ahogyan eltervezted! Az egész napod csodálatos, eredményes és sikeres volt.”

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s