Szalad a Kis Nő, szedi a lábait, szeretné nagyon elérni a villamost. 

Vágya ebben a pillanatban nincsen más, semmi. 

Hogy mi történik éppen most? 

Eléri! 

Teljesül a vágya, s mindjárt kerül a helyébe egy sor más dolog, amit aznapra magának szánna.

Emberek keresztezik, gondolatok övezik útját, keresztezi az útjukat, az ő gondolatai is másokéit. 

Zajlik minden a maga rendje, a maga módja szerint az egész nap során, peregnek az események, telnek a percek, félórák, órák, az életéből egy csütörtöki nap.

Nők, férfiak, ismerősök, ismeretlenek, jönnek, mennek, távoznak, ajtót ki nem nyitnak, udvariasak, észrevétlenek, ordítóan buták, okosak, tolakodóak.

Mosolyog a villamoson az öregasszony, fogatlan száj, foghíjas gondolatok, hogy mit akar a nőről hinni, ahogy fogan, elpárolog. Húgyszag ez, nem más, makacs elegy, én innen arrébb megyek, sajnos mellé ülni nem lehet. Így a Kis Nő a szoknyás fenekét egy másik ülésre, távolabb az öreg nőtől helyezi.

Babakocsis nő, áttolja a szandálon dühödten a kerekeket, füstölög magában, hogy a férje, aki nem vesz autót, ott rohadna meg. Milyen szép babakocsi, kár, hogy ilyen csúnya ez a baba, kinéz inkább az ablakon a szereplőnk mosolyogva.

Férfi a postahivatalban, mögötte áll meg a délutáni árnyékot követő, nyújtózkodó sorban. Ennek a nőnek a segge, pont itt van velem szemben, mi lenne, ha megfognám és ha megfogtam talán benne lenne, ha meg is dugnám, vajon mi történne? Megtörténik a csoda, a Kis Nő, a vadidegen férfi, mintha éppen ugyanarra gondolna. 

Recsegve ropogva törik meg a varázs, csörög a telefon, vettem aszaltszilvát, nem felejtettem el! A férfit a székrekedés, a felesége hatodik érzéke a pillanatból sietve elterelte.

Az iskolában a tanárnő, egy másik anyuka, mikor a Kis Nő, amit tervezett, elmondja, egyszerre mind a kettő ugyanazt gondolja; dögölj meg, te hülye pina!

Az ő fejében egészen más jár, bár abban is van pina, hogy vajon a vibrátor elől maradt vagy a helyére, ahova szokta, jól emlékszik-e, hogy elrámolta? Van, ahol hagyták, 

a boltban hazafele, a filézett csirkecombot egy fiatal fiú a mirelit pultból előtte kiemelte. A Kis Nő csodálkozva nézi, a húszéves fiút a konyhában elképzeli. A fiú, a gondolat túl gyorsan tűnik el, ez a rész a történetben üresen marad.

Tele van a szatyra, cipelheti haza, nem fut már a jármű után, elfogytak a mondatok, estére a szavak, helyettük a Kis Nő érzéseknek falaz.

Otthon lesz a férje, a két gyereke, szétrepedt a szoknya, két centis hasíték ásítozik rajta.

Hazaér a Kis Nő, lárma fogadja, a fején kívül maradnak a hangok, a füléig ér a csend, 

péntek lesz, amikor holnap reggel felkel. 

Nem tudja hányadik, míg többé nem lesz nap, reggel és gondolat.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s