Tetszik nekem ez az ember. Használatba veszem. 

Belepréselem magamat ebbe a világba, töltsed ki te az önbizalomhiányom.

Kék luk van a farmeren, kiszakadt a térdemen, hétfőn, szerdán, pénteken csakis ezt viselem. 

Kedden, csütörtökön, a maradék napokon hagyom, a hiány nyomot hagyjon az arcomon. 

Tízévesen elveszett részletek, helyükön a semmi sem talált teret. 

Részlet nélkül nézve az egészet, látom magam tisztán, egészen, hiányok, rések, be nem töltött évek, beváltottnak hittem, maradtak remények.

Nézzen ma rám mindenki, engem figyeljenek, átlátni rajtam, kiabál a rés a hátamon, köralakú hiba, százforintossal működő emberautomata.

Bedobott kacatok, nem illeszkedő alakzatok, kivetem magamból a tegnapot. 

Holnap majd jobban elhiszem, hogy aki vagyok, aki leszek, elégnek pont elég leszek, addig marad a ma, a nem tudom, hova veszett részletek birodalma.

Aki szembe jön, használatba veszem, mosolyogj rám, mondd, hogy teljes vagyok egészen, belőlem nem hiányzik semmi sem. Elhiszem vagy nem, amit elhagytam, nem találom sehol sem. 

Hiányok az egészben, hiányos vagyok, egészen, 

teljes lehet-e, amiből hiányzik egy fontos darab. 

A tőlem elvett részem az.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s