Gyerekrajzot süt a nap a szekrényre, árnyékból festett történet, megmarad, pirosfejű rajszeggel feltűzve, valahol az elmében. Háromszázhetvenhat nap, hol esős, hol saras, derűs, hol szakad, hol csont törik, történelem. Élet-e. Nem kérdés, pont a vége. 

Az eleje kérdés, megy-e, marad-e, apja, anyja, szép nővére várja, fél év idegenben, más anya táplálja. Örök ragaszkodó, így vált belőle, Isten az nincsen, István a van, a minden. Az esti gimnázium irodalom tanára volt a szerelmük juhásza, versben fogant szerelem, könyvek közt talált család. Felemelt fejjel tekint a világra, Attila miatt lett kis Balázsa, csecsemők közt az egyetlen, gyönyörű kisfia, húszévesen lett anya.

Magának született egy erőszakos lánya, a vizet már nem a kútról hordja! Lakótelepi évek, zöldborsót a ház előtti lépcsőn ülve pucolva, nézd, mama, a fiú, a kislány a Tenkes utca négybe szaladva a töltésen talált lábszárcsontot boldogan mutatja.

Költözés, költözés, a munka háromszor egymás után írva, lett két kamasz, adyligeti tavasz. A hiúság az örök, makacsságból ötös, a csonttörés királynője, ha elesik felkel, az élet akár reggel, akár hosszú éjszaka, gipszben is tűsarkúban, fut haza. Ha elszökött a kertből a kutya, ha felkötötte magát az a fura ura.

Hova tűnt minden? A szexi az anyád, a gyerekek, lábszárcsontok, a Judit, a Balázs, az egyiknek a kémia, a másiknak a matek évvégi bukása? Isten az nincsen, az István a hibás, mi lesz vele, megáll a világ?

Ha kutya, macska, ha egy rigó száll a kertben az ágra, mégis megy tovább.

Elesni, eltörni, muszáj lesz, ha vita van, így talán érdemel egy kis figyelmet, legjobb rossz anya, felnőtt gyerekek összes szemrehányása. 

Isten az nincsen, István a volt, a most már soha többé nincsen.

Sára, Eszter, Milán, gyönyörű mégis a világ. 

Hogy lesz tovább, ha magasabb vagyok, mint a nagymamám, kérdezte a két lány mellett, a fiú, a Milán. Egy februári napon, csendben, fél kettő tájt, éjszaka, lett a család legalacsonyabbja.

Páká, Bábuska, a műhold kilőtte, most itt áll, a lakásban, a gyerek túlnőtte. 

Ildi, te Pákh lány, ezt is túlélted, mindennél jobban szeretlek.

Ildi” bejegyzéshez ozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s