Babapiskóta, pudingpor, mézesfűszer, ez kell hozzá. A másikhoz, amit tunya nőknek ajánl a recept, keksz meg vaj, aztán még sütni se kell. Az iskoláját neki, minek akar ez tortát sütni, ha lusta hozzá? Menjen a cukrászdába, vegyen. Vagy ahhoz is lusta? Ott ette meg a fene az ilyet. Ha magának akarja ezt az egészet megúszni keksztörésssel, meg tortaformába nyomkodással, akkor is. Ha meg valaki mást akar meglepni a lusta változattal akkor is. Egyformán rest, na. A babapiskótás, pudingos is. Kotyvasztás. A tetejére meg odarázni a zacskóból a mazsolát, meg bolti tortaszórást. Utána meg kiabál, gyerekek, kész a torta! 

Süt vagy nem süt. 

A másik meg azt tanácsolja, csakis kezeletlen legyen a citromhéj. A sima citrommal megmérgezed magadat és a családodat. Kezeletlen legyen. Most érkezett ide és ide az olaszhoz ez a szállítmány, itt a fotón, siessetek, még ti is elcsíphetitek. Meg legyen hetven deka pisztácia is, meg egy kiló ricotta, napon érlelt ajtófélfa, háromezerért tíz deka, argentín kókuszcukorhéjban kandírozott halszálka. 

Az egyik lustának akar, a másik meg, hogy csatlakozzam Rumcájszhoz.

Most miért baj, ha valaki így akarja? Akarja, hát akarja, az ő dolga. Te meg süssed meg és reszeljed a mérgezettet!

Jó lenne kilyukadni, ezt az egészet a Fáy-val összehozni, jól jön megint a szabadság kérdése, hisz nincs, aki szerkessze. A Fáy-val az a viszonyom, hogy úgy képzelem, ahogy én, úgy ül ő is magában, méltatlankodik a hülyéken. Ő persze nem hülye, vagy pont hülye ő is, ez már csupán nézőpont kérdése. Rá például cseppet sem haragszom, furcsán induló és be is fejeződő viszonyunk dacára, terveimben egyszer vele még valamit, valahol megiszom. Ki tudja, valahogyan hozzákeveredik, elolvassa, méltatlankodik ezen is egy sort, ez a félművelt nő, magát vele egy lapra helyezi. 

Magamban a sütést és Fáy-t még én sem tudom, mi sodorta egy útmenti falevél kupacba, de rugdosni támadt kedvem a rakást, amit gondolatban a Pasaréti úton összesepertem. Repkednek a falevelek, érzem, olyan háromszáz a szó, kell még két-háromszáz, hogy más és én is megértsem. 

Jól sikerült a torta, amit a férjemnek, tegnap éjjel tizenegy és hajnali egy között, születésnapjára sütöttem. Igazolásom van róla, magamnak szignózva, hogy nem vagyok lusta. Ez egy szorgalmas asszony tortája. Kezeletlen citrom nem volt, nem is igyekeztem, hogy legyen. Úgy remélem, nem mérgeztem meg így, egy újabb évre ébredve. 

Szeretném hinni, tudom, mi a fontos, mi nem.

Azt mondja a férjem, akinek ma születésnapja van, konok vagyok és makacs. Hogy egykor nem így ismert meg, menet közben lettem az. 

Van egy gondolatom, hogy a Fáy is az. Tetszik nekem ez a közösség, akár igaz, akár nem, magamban hadd gondoljam ezt. 

Igen vagy nem. Nagyon más nem is kell. Ez a kettő marad. 

Sütök vagy nem, kezelt vagy kezeletlen. 

Az ötszázhoz, érti, aki érti, ennyiből is, még éppen huszonkilenc szó kell.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s