„Ha nem lehet kimenni a világba, hozzuk be a világot a szobába” – írta Judit nagynéném a fiamnak pár hete. Ezt gyakoroljuk most egy bolygónyian, mindannyian, de hogy ki, mit választ, mit visz be a szobába, már szobánként változik. 

Mit van, mit szégyellni, mi családilag – nem titkoltan az én indíttatásomra – a „Hegyi doktort” gondoltuk behozni a szobába, ha már mi nem mehetünk Elmauba, doktor Gruber otthonába, jöjjön hozzánk ő esténként a gé épületbe, az első emelet négybe. Ha valaki netán nem volna iskolázott a kérdésben, érdemes már olvasás közben pótolnia a hiányt, mert azt remélem, jobban megért majd vagy épp ennek mentén változik majd az, amit gondol rólam. Végül is mind a kettő hasznos, a megismerésnél, megértésnél aligha létezik fontosabb dolog. 

Nem állíthatom, hogy korábban sosem találkoztam a nevezett Gruber doktorral és családjával a televízióban, de annyiban merültek ki a kószán megtekintett epizódok, hogy vég nélkül gúnyolódtunk a szereplőkön, a kínkeserves históriákon, az orvosi okfejtéseken.Majd az elmúlt év utolsó napjaiban változás történt, mely merőben új alapokra helyezte viszonyunkat, – persze leginkább az enyémet – ehhez a televízió sorozathoz. 

Roppant büszke vagyok rá, hogy a viszontagságok folyton áradó dagályában amazonként, fejem fölé tartott pajzzsal szeltem végig az elmúlt évet. Mindennek betetőzéseként kivédtem a kórságot is, hányavetin közlöm mindenkivel, hogy igazából a nullás vércsoportom tehet róla, hogy bár itt csapkodtak körülöttem a fiúk vírusai hetekig, én álltam a sarat, nem lettem beteg. Magamban ezzel ellenben szeretem hinni, hogy mindez azért van, mert megacéloztam a szervezetem. Szajkózom anyámnak, hogy a testmozgás, a télen is váltózuhany, a tudatos táplálkozás meg a lelkierő és még mindenféle tényező, amiknek az együttállása eredményezi, hogy itt vagyok, élek és virulok. De hát, ott az a másik, magát Juditnak nevező nő. Nem én káromkodom, hanem ő, rámnéz és azt mondja, lófaszt, beképzelt némber, nő. Hátat fordít és megy vissza aludni, kócos, este fogmosás nélkül feküdt le, lusta, mint a dög és folyton szarokat enne. 

Mit is mondhatnék neki? 

Igaza lehet. Nullás vér, amazon, konokság és kitartás, ide vagy oda, elérkeztünk ide, nem érdekelnek a díjnyertes filmek, a komoly, tanulságos történetek, az izgalmas, a történelmi vagy bármilyen, jónak mondott sorozatok. Vannak mélységek, ahol a Hegyi doktor epizódjai jelentik a gyógyírt mindenre. Nem értem, mit lehetett nevetni, amikor Gruber doktorba inkább most bele kéne szeretni. Zöldek a lankák, kék az ég, lehet májbaj vagy vészesen rossz a szaturáció, ott ez a férfi, mindenre van megoldása. Na, nem tökéletes ő, magánéleti botladozások, családi purpárlék, nőügyek teszik nekem még szerethetőbbé. Izgalmak – szikláról lezuhanó turisták, fatális félreértések – is akadnak, de pont annyi, ami a meggyengült idegrendszernek nem megterhelő.

Hogy ki hogyan áll lelkileg, remekül lemérhető. Anyámnak mesélem, áradozok, nézze ő is, meglátja, milyen jó, felüdülés minden epizód. Másnap faggatom, szeretném vele kitárgyalni, de nem lehet. Borzalom, nézhetetlen, szörnyű, ne haragudjak, ő a Gyilkos hajszát nézi, hagyjam már ezzel. Itt van a kutya elásva. Hogy ki is az amazon, feltartott pajzzsal, a viszontagságok áradó dagályában. Neki meg sem kottyannak a durvaságok, a véres valóság. Pár nap alatt végzett egy végeláthatatlan sorozatnyi zombihaddal, most meg nem elég, hogy hajsza, még gyilkos is.

Én meg itt vagyok, mindjárt egy újabb hétfő. Gruber doktor képei a keresőben. Szemüvegben még jobban tetszik, meg van olyan kép is, ahol sapkában. Lehetne ő a házorvosom, ezer éve Telkiben ragadt a papírom, neki boldogan leadnám. Lehetne májbajom vagy borzalmas a szaturációm, elmennék a rendelőbe vagy inkább hozzám kijönne. Betegségem dacára úgy festenék, mint egy Tamásos fotózás napján, mikor kevélyen bámulom magam a sminkes tükörben. 

Csak egyetlen egy problémám van, ez vet felhőt Elmau egére. Hogy hetekbe telt, de sajnos rájöttem, Martin Grubert egy színész játssza, igaziból nem orvos. Ő meg nem tetszik. Hogyan is vethetnék bizalmat a jelen helyzetben egy pojáca, idétlen sorozatszínészbe?

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s